Fonás, batikolás, szironyozás, azaz a bőr karkötő készítésének néhány technikája

A bőrszíjak különböző gyöngyök fölfűzésekor az ékszerek segédanyagai. Most viszont olyan ékszerekről lesz szó, amelyek bőrből készülnek. Készíthetünk bőr karkötőt sima szemek fűzésével, vagy akár kétszálas koszorúkötéssel. Koszorúkötéskor a hurokba helyezünk egy olyan vastag szöget, amilyen nagy hurkot szeretnénk, s a szíjat csak ezután húzzuk szorosra. Az első változatnál három sima szemet egy koszorúöltés, majd ismét három sima szem követ. A két-két szíjvéget külön-külön dolgozzuk össze. Az összedolgozott végeket kalapáccsal jól leverjük. Hogy a bőr karkötőnek szép kerek formája legyen, pácolás után, nedvesen húzzuk kezünknek megfelelő méretű hengerre, s erősen nyomva hengergessük meg, majd hagyjuk rajta száradásig. Az utóbbi karkötőhöz a sima szemek és az összeszedés ismerete szükséges. Szintén elengedhetetlen a hengergetés és a hengeren való megszárítás. A sallangkötéssel készítendő karkötőkhöz fél centiméter széles, jó állású, tömör, 1 mm vastag, szélezett szíjakat használjunk. Megkönnyíti a munkánkat a faggyúzás. A bőr karkötő egy másik változata, mikor egy környi sima szem után két nagy szem következik, majd újabb környi sima szem. A két nagyszemen keresztül egymással szemben haladva végezzük az összeszedést, s fejezzük be a karkötőt. Szintén egy másik változat, amely egy két centiméter széles erőseb bőrcsíkból áll, amelyen keskeny szíjacska fut körbe. A szíjra gyöngyöket is lehet fűzni. Minden gyöngyszem után – szúrt lyukakon – fűzzük át a szíjat a karkötő testén, majd vékony bőr aláragasztásával béleljük. A szélek körbefűzéséhez 2-3 mm széles szíjat használjunk. A négyszálas fűzéssel készült bőr karkötőt úgy kezdjük el, hogy hagyunk elől a gombkötésre 5-7 cm-es szíjvéget. Hasonló karkötőt készíthetünk batikolással vagy zsinóros domborítással is. A batikolás elsősorban textilfestő technika. Bőrre nem festékkel, hanem olvasztott méhviasszal festünk mintát, majd tetszőleges színnel bepácoljuk. Így a viasszal fedett részek az eredeti színben maradnak. Pácolás után a viaszt késsel el lehet távolítani. A domborítás legegyszerűbb módja, ha vékony zsinórt ragasztunk két bőrréteg közé. Ez a technika a vékonyabb, puha bőröknél alkalmazható. A bőr fonákára rajzoljuk föl a vonalas mintát, s a vonal mentén az anyagot ragasztózzuk be. Kenjük be a zsinórt is. A száradási idő kivárásával a zsinórt helyezzük a minta vonalára. Ezután ragasztózzuk be a bélés és a bélelendő anyag teljes felületét. Helyezzük a bélésre a fölzsinórozott bőrt, a ragasztás sima részeit kalapáljuk le, s a mintákat dörzscsonttal emeljük ki. . Igen mutatós karkötő még a fűzött szélű, alábélelt, szironyozással díszített bőrcsík is. A szironyozások bármelyike alkalmas karkötők díszítésére. Az alapanyag ilyenkor vastagabb bőr legyen. A karkötő kis szíjjal zárul, melyet egy vastagabb bőrből vágott, hosszában átszúrt bőrdarab fog össze. A szúrt lyukban a szíjak szorosan tapadnak, így magától nem tud lecsúszni. Végül említeném a négyszálas gömbölyűfonással készített, gombban befejezett karkötőket.
A szironyozás régi bőrműves technika. A szó a vékony szíjakkal való fűzögetések gyűjtőneve. Az összes díszítő mód közül a legcélszerűbb is ez, mert alkalmas a bőrdarabok összeerősítésére is.
Remélem e néhány leírt technikával kedvet adtam a bőr karkötők készítéséhez!

Sok hasznos bőr karkötő infót találhat még ha végigböngészi más cikkeinket is.

Képek






Oldalak

    Képek






    Oldalak